Prepok Benedek: Nevető ember





 Nem vagyok értékes 


Nem vagyok értékes kéretlen reklám.

Nem gagyognak még éhes éretlenek rám.


Élve hagyott ostobaként mocskot hamar adok,

rossz sorsba holt lélek okán mostoha maradok.


A hit ünnepi páska, mit más, ha rendelt ettem.

Tiszta pazarlás, ha pusztulásra rendeltettem.


Miért kell minden szentnek életét betéve kennem,

ha nem néznek ezek le rám, mert lenéznek engem?


Örök létre elégetett egy életlen lencse,

nem lesz ítéletem elégedett élet véletlen se.


Megfojt a gyász korom.

Ha könyörgök, semmibe vesz, ha nem, leszúr a pásztorom.


A széles égre bánat, hogy a földből ember válhatott.

Tegyél egy szívességet és öld meg bennem az állatot.


Itt vetnék alapot egyszer, ha hozzám szólanál, én venném a lapot 

de velem a cethal uram mellé harapott.


Ki tudja, holnap hol veszek,

add, a hatodik estén hadd lássam én is, hogy jó leszek.


Nevető ember


Alázkodva az ég nevében fellegeket öltenék.

Hazám romban a szél hevében. Éjfekete törmelék

a belsejében a világ, itt benn nem a szén ragyog.

Hazudnék, hogy ami világít bennem, az én vagyok.


Nem érdemelt fényem itt most pislákolva rád tekint.

-E szentté nevelt gyilkost kérlek, istápodba várd te kint.

Én tőrrel jövök, te kinccsel. Késs, amíg bárhol kínt hagyok.

Egy pillanatig tekints el és a világból kint vagyok-.


Lesték, mert a karc komor testék, de a harc rombol

Ez nem én vagyok, nem jön a festék le az arcomról

Temetni jönnek emberek, hallják már a dobon?

Nevetni többet nem merek -vallják- bánatomon.


Felneszelek, mint a rég, ha rázkódva dőlt a mára,

felleg leszek, mit az ég alázkodva ölt magára.


Megjegyzések