Polydipsia
Maradok, aki voltam:
Édes álmot hozó örök álmodozó,
Hiába keménykedő örök reménykedő,
Ki a fájdalmas igazság nyomában lohol,
Kinek koffein kell, nem alkohol,
De mindig szomjas a reményre,
És fél a sötéttől, de érzékeny a fényre,
Aki sem tüzes, sem jeges,
Mert igyekszik, de soha nem lehet semleges,
Maradok, aki voltam.
Kell egy lény, akiben hinni lehet -
Hiszek hát magamban.
Poétikai vita
A vers nem a valóság, sőt, semmi se,
Csak álom, fikció, mese…
Fantázia, melyben a művészetért feláldozzuk az értelmet.
Bóknak veszem, ha neked nem tetszik,
Mert akkor nem áldoztam fel.
Hisz engem a lélek érdekel.
S látod, ez is költői hazugság,
Mert nincs olyan hogy lélek,
Csak elme van: tudás és érzelmek.
De lehet, hogy pont a vers a legőszintébb:
Benne kimondhatod, amit máshol nem,
És nem kell bevallanod még magadnak sem.
Inc(s)elkedés
folyton csatát vív,
s összeér két sunyi szív.
túl intuitív.
Általánydíj
Te játszani - én látszani.
Te kitűnő lenni - én kitűnni.
Te keresel - én kitalálok.
Megbabonáznak az ál-talányok,
Melyekkel tele a mentális füzetünk.
Ezekért szerinted milyen díjat fizetünk?
Kereslek téged, mert nem találod fel magad,
A gombóc a torkodban egyre csak dagad,
Tele vagy kétséggel, tele apátiával,
S én nem vagyok megáldva telepátiával.
Lehet, hogy mégis lenne sejtésem,
De ha te nem tudod - én sem.
Paradoxonok
Miért van az, hogy ennyire éhes vagyok,
De egy ideje már csak “megpróbálok”
enni?
Miért követem oly eltökélten ezt a bizonytalanságot,
Ami belőled árad?
Miért nem esnek le a viccek és érzések,
Ha mindent olyan intenzíven érzek:
A Nap metsző fényét, a lámpa zavaró sürgését,
A Telihold határozott pillantását, a Félhold lágy merengését,
És a félelmes sötétséget?
Öt doboz
A padláson van öt fura lom,
Önzetlenség, bizonyosság, kedv, rend, s önuralom,
Öt doboz felcímkézve, de üres mind.
Ha megkérdezik, "hogy s mint?" -
Csak annyit mondok:
Megvagyok.
A padlásról hiányzik most pár holmi -
Újra neki kell állnom barkácsolni.
Biztosra megyek
Nem látom be,
Hogy néha azzal mennék biztosra, ha kockáztatnék.
Inkább kockáztatok, és biztosra megyek.
Vagy nem tudom, végülis egyszer élünk.
Egyelőre nem nevezném nevén
Ezt az érzést egyelőre nem nevezném nevén.
Sőt, már inkább a többit se merném.
Ahogy te se merted kimondani előttem,
És nem vallottad be még magadnak sem.
Mi ketten tudjuk, milyen ijesztő,
Mikor a gyomrodban bizsergő
Érzés mást mond, mint a józan ész.
Vajon attól leszel jó zenész,
Ha végre kimondod, ami fáj?
Ahol van vélemény, ott van viszály,
De a régi rongyszőnyeg
Alatt csak nő a porréteg.
Mégsem állok most odább,
Zenéljünk ketten tovább.
Tudom, végzetünk végzetes lehet,
De maradok, aki voltam, és maradok veled.
Konceptualizálás
Nem lehet véleményem róla,
Amíg nem tudom, mi a szerelem,
Hogy működik, és mikor éreztem.
Kell egy fejembe bekúszó
Definíció, vagy betűszó,
Egy tisztázás, amely mindent megmagyaráz.
Utána kell egy hipotézis,
Ami nem csak lát, hanem itt-ott néz is,
És az út végén remélem,
Nem lesz téves a következtetésem.
Tűz és jég között
Főnixből lettem jégmadár.
Többé nem tudom, hol a határ
Az önuralom és az önmegtagadás között.
Szívemet elkapta egy hullám,
Mely az életembe költözött,
És szétszakadnék, ha követni tudnám.
Nem tudom, hogy önző lettem, vagy felszabadultam,
Tudatos lettem vagy megvadultam.
Újra égni akarok, vagy ez egy mánia,
Melynek idővel el kell múlnia?
És közben egyre tágasabb vágyaink metszete -
Többé nem tudom, hol a testem helye.
Újévi fogadalmak
Decemberre mindig elegem lesz az évből,
És valami újat akarok kipróbálni.
Idén eldöntöttem, hogy táncolok,
Most minden végtagom sajog.
De bármi is lesz, végigbotorkálok az éven,
Hogy kinyomozzam álcában, álnéven:
Mi a szerelem,
És belőle mi kell nekem.
Az új évben rájövök, mi a stílusom,
És az egész világnak megmutatom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése