Nárcisz
Bármit adok, csak válassz bölcsen…
Nárcisz vagyok a száraz földben,
Amit nem látogat, locsol senki.
Aki nem lát jobbat, jó lesz neki ez is, e
Sületlenség melyikünk nemezise?
Beteljesületlenségben hitünk elesik-e?
Minél többet letépnek belőlem,
Minél többen lelépnek előlem,
Annál szebben nyílok,
Egy kis sértést megenged a kísértés.
S ti egy szomszéd kertben ugyanolyan sárgán
Álltok árván, a kertészt várván.
Érzékelem
Vékony fal választ el a bűntől,
Amit nem bocsátanék meg,
És a legrosszabb, hogy élvezem.
Nem látom a vörös füsttől,
Hogy amire kérlek,
Nem lenne olyan, mint képzelem.
Ami engem ennyire elbűvöl,
Mondd, ez itt tényleg
Csak érzékiség, vagy érzelem?
Dávid
Nézz rám, lásd, miből maradtál ki!
A testem márványból faragták, ti
Csak semmit a kéznek!
Te is tudod, hogy csalétek
Vagyok csupán, a
Csalódásoddal jóllakok, s utána
Már keresem is az új vágyat,
Hogy ne utáljam annyira magamat.
Könnyed vers
Könnyed lesz a szájfényem,
Véreddel festem meg hajam,
Hogy kívánd egész lényem,
Vagy végre meghalljam:
Bezárva a jégben
Még remeg nyaram
A télben, mert ott hagytam egészen.
Illúzió
Megbíztalak más titkával,
Vártalak taumatróp kalitkával,
Kulccsal nyitottad ajtómat,
Majdnem nekem adtad a titkodat.
Tűrtem volna, ha elrabolsz;
Vigyáztam volna rád. Ha átkarolsz,
Lettem volna gyengéd -
de nem én vagyok a gyengéd.
Idétlen idéző
Annyira élvezed az utat,
Hogy folyton visszafordulsz a cél előtt.
Elhagytuk már a benzinkutat
Tegnap délelőtt.
Melyik zónában vagyok? És ki vezet?
Meggyűlöltem a reményt, mert csak hiteget.
Forogtak a kerekek, de semmi sem haladt,
Tétova terveimből semmi nem maradt:
Se csókok, se szeretők,
Se remények, se lillák,
Se autók, se szerelők,
Se barátság, se extrák.
Füstbe ment Óda
Szándékosan belepislogok a szemed fényébe,
Hátha bent tudom tartani, hogy örökké lássam.
Mint amikor kisgyermekként megpróbáltam
A tenyerembe zárni a Napot.
Mégha meg is ölt téged egy rémálmom,
Minden éjjel a mellkas-párnádon alszom,
És leírhatatlan boldogsággal tölt el az a banális tény, hogy lélegzel,
Élsz, és minden szívdobbanásod kétségek nélkül üzeni, hogy szeretsz.
Hisz ez Neked oly magától értetődő.
Mint nekem, hogy a szemed csilingelő kék égbolt,
Melyet néhány barna faág rezeg tele
S a faág-erek visszanéznek rám, le az anyaföldbe.
A hűséged kívánatos börtön, melyből szabadulni soha nem is szeretnék;
Bármilyen vágynak útjába áll az én hűséges szerelmem irántad.
S hogy a bizalmad határtalan, mint a természet hangterjedelme -
Én hozzá hűen hangokat csak feléd küldök majd.
Csillagos délután
Elképesztően gyönyörűek a csillagok ma délután.
Fehér pixelek az égen,
Összekötöm őket Paintben,
Melankóliába, sötétbe öltözve
Kiszállok a kocsiból és beülök a Göncölbe,
Célba veszek egy égitestet, amely már nem is létezik.
És Te is csillag vagy:
Úgy gondolok rád, mintha még lenne “Mi”.
Hátha egy alternatív univerzumban még rálelni.
Talán nem elveszítettem, hanem átadtam egy másik "én"-nek.
Kváziföld
A haja is egyre őszül,
Érzem, ahogy a stressztől megőrül,
Ránézek - kimerülten és tehetetlenül,
Rám néz - áldozatként és értetlenül.
Az “örökké” - rájöttem végleg -
Ugyanolyan megvalósulatlan
Ígéret volt, mint a “valószínűleg”.
Csak én voltam tudatlan.
Olyanok voltunk, mint egy olló:
Minél jobban megnyíltam, Ő annál inkább bezárkózott.
Ritka voltunk, mint a fehér holló,
Boldogan éltünk - amíg nem.
Hegyes Szöged
Céltábla a város, ő hívott:
Egy másik koncentrikus körív ott.
Átjöttem 30 fokos szögből
15-be, ahogy kiléptem a ködből.
Vacogok, pedig idesüt a csongrádi nap-sugár,
Egy troli a megállóban autósra dudál.
A szobában várok a vízforralóra,
És kérdőn nézek a víztoronyra.
Por és kamu
Remegett a keze, ahogy a zsebkendőért nyúlt,
De már tudja, hogy nem veszik el a múlt.
Lámpafényben táncolnak a porszemek,
Az ujjai, mint kaparós sorsjegyek.
A világ legnehezebb játékát nyerte meg.
Egy rémálom, hogy most elmegyek,
És mégis végtelenül rosszabb lenne,
Ha soha el nem veszítene.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése