Éhség
Kérlek, gyomor, Ki háborogva mordul, Ne játssz dühös vihart! Megijesztesz, zavarsz. Már így is rémes, Könyörtelen, éhes, Gondalataimon száll, Számból folyik a nyál. És te nem múlsz el, Csak dübörögve kérlel Ez a hosszas kín, Mitől sikít az íny! Torkom, hiába nyelsz! Az unott, ízetlen nyelv Egyszerű nyálat nyalat, És nyugtalan, hogy nincs falat. Oh, segíts erőddel, ész, Bírni a kitartó vészt! Minden bél kanyarog, Egyet hadd majszolok! Mindegy, milyen egyet, Csak egyet hadd egyek! Ohh, te lyukas gyomor, Nyugodj meg, nyomor! Bár ne lenne bennem, Minden egyes percben Mordulástól moccanásig, Illatától harapásig, Oh, védj meg engem Éhségemtől, okos eszem! Újra mélyen felkordul, Oly keményen, oly zordul. Csak egy kicsit bírj még! Nincs messze már a vég.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése