Várni a holnapot
Most várom a holnapot,
Mit tegnap a Hold hagyott.
Felkelni egy új világban
Még akkor is, ha már láttam.
Nézni azt a sötét eget,
Hogy világosodik veled.
S addig nem gondolni jóra
Míg el nem múlt az első óra.
Felkelni a tiszta ágyból
Mielőtt még bárki rád szól
Nyújtózva dőlni hátra,
Hogy roppan tested porcikája
Csendben lépni küszöböt,
Még nincs kinek köszönök.
Elsétálni szuszogás mellett,
S tenyerekkel mosni szemet.
Szembe nézve látni magad,
Megpiszkálni kócos hajad,
Utoljára ásítani,
Szemem hagyod lecsukódni..
Kinyitni a szemed ismét,
Vágyni már az éjjel végét.
Még várni a jövő holnapot
Nincs más gondolatod.
Fekete hó
Fekete hó hullott
Életnek tájára
Vihar taszította
Lelkem e világba
Lehullott a fájdalom,
Belepte az arcokat.
Kínzója lettem én
Ártatlan halottnak.
Nem voltam semmi csak
Fagyott cseppek átka,
Kegyetlen, gyilkos
A hűvösség csodája.
Beborult minden is,
Halál járt házakat.
Mélázó csend itt,
Ott álmodó halottak.
Fekete hó hullott
E kedves világra,
És én voltam annak
Sötét hó-kristálya.
Közöny
Unalmas, lusta világban
S kifordított álmában
Létezik a halk közöny,
Hozzá csak csepp közöm.
Felbukkan mindenütt,
Ő gomolygó cigifüst,
A perzselő, lágy tűzön
Fekszik némán a közöny.
Egy vékony könyv lapján
Elterül, ugyan halovány.
Magára húz szép öltönyt,
De Ő az, a szolid közöny.
Átmulatott éjszakában
Sötét, szabad utcácskában,
Lefekszik hideg kövön
A fáradt, szótlan közöny.
Rémes vihar közepén
nyitott ablak peremén,
Vízcseppekben bőrömön
Hallgat a régi közöny.
Érdektelen fiatalok,
Előkerült szökött gombok,
A seprűnyél sem különb,
Velük a csendes közöny.
A már megszokott házak,
El nem készült romvárak,
Sosem jövő de várt öröm
Ő, a nesztelen közöny.
Éjszakai vers írások,
Elfelejtett rímfoszlányok,
Végig törött tiszta tükrön
Visszanéz az a halk közöny.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése