Fantom
Érezd a válladon azt a terhet,
Mit cipelhetett a föld egykoron,
Hogy ennyi test ennyire árván
Egy helyen nyugszik, nincs család,
Se fény, se ablak, se egy rokon.
Érezd a falakat, érezd a penészt,
Ahogy a faladon kotorva, épületben,
Bokorban, bozótban lassan felemészt!
S kergetve ajkaid csalfa gondjait
A szív megremeg s kinéz.
Tengerek ablakán, világok hajnalán
Oly bús most ma a hold!
S szárnyaid tollai, pihés, kis szálai,
Melyeken oly sok a lila folt:
Hová lett, mi egykor hiba volt?
Csak egy állapot van kettő között,
Hol ég és föld már nem lakik!
Érezd a válladon a terhet,
Mit a tér kitölt s elrabol,
Keserű érzés ez, mi változik.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése