Földbe döngölt Tisza-partiak

Tükörsima győzelmet aratott a Telekom Veszprém az OTP Bank Pick Szeged otthonában a Bajnokok ligája nyolcaddöntőjében. Negyedóra után nem volt kérdés, hogy melyik csapat jön ki győztesen a találkozóból, hiszen a Szeged finoman szólva is gyatra teljesítménnyel rukkolt elő hazai környezetben, amit a hazai szurkolók sem hagytak szó nélkül az összecsapás végén. A bakonyi együttes már fél lábbal a nyolc között érezheti magát. 

Soha nem mérkőzött még meg egymással Magyarország két jelenlegi sztárcsapata a Bajnokok ligájában, néhány hete a sorsoláson azonban úgy hozta a sors, hogy mégis összecsapnak. Az Nb1-ben amúgy is évtizedek óta presztízscsatának számító párharc most még inkább kiemelt fontosságú volt, ugyanis a tét a továbbjutás Európa legjobb nyolc együttese közé. A találkozó előtt nagyjából egy órával már érezni lehetett a felfokozott hangulatot az aréna körül. A csarnoktól néhány utcányira már hangolódott a keménymag egy kis kocsma mellett énekelve és zászlót lobogtatva várták a meccset. Akik nem csatlakoztak hozzájuk, azok már a Pick Aréna felé vették az irányt, valaki Pick mezben, valaki pedig sállal a nyakban közeledett a mérkőzés helyszíne felé. Vendégszurkolók nem bővelkedtek az utcákon, ám elég sokszor lehetett hallani a hangjukat az összecsapás közben. Nem unatkoztak azok a fanatikusok, akik már egészen korán elfoglalták a helyüket az arénában, mert a hangulatért felelős műsorközlő folyamatosan szórakoztatta és énekeltette a publikumot, így a meccs kezdetére kialakult egy igazi katlanhangulat. 

A hazai csapattól csak Alexander Blonz maradt távol sérülés miatt, a vendégeknél pedig Omar Jahja nem állhatott Momir Ilics rendelkezésére. A párharc súlya a mérkőzés első öt percére rányomta a bélyegét, mert addig nem született gól semelyik oldalról. Alilovic védések és kapufák jellemezték az első 5 minutumot. Aztán a hatodik percben Gasper Marguc egy hétméterest követően megszerezte a vezetést és a mérkőzés első gólját is, ezzel megtört a jég. A mérkőzés a továbbiakban nem a szegediek szája íze szerint alakult, mert 12 perc elteltével 0-4 volt az állás, így a Tisza-partiak kezdhettek aggódni, nehogy elússzon a párharc sorsa már az első meccsen. A Szeged önmagát meghazudtolva kézilabdázott, ami bátortalan és ötlettelen támadójátékkal és rengeteg pontatlansággal párosult. Ne vegyük azért Rodrigo Corrales és a veszprémi védelem kulcsszerepét, hiszen a bakonyi együttes nagyrészt nekik köszönhetik, hogy az első 15 perc ilyen sima volt. A Veszprém úgy játsszott, ahogy kell, higgadtak, magabiztosak és türelmesek voltak, ezekkel együtt pedig jött a jó teljesítmény. A közönség nem hitt a szemének, többen döbbenten nézték azt, hogy a csapatuk milyen szégyenteljesen kézilabdázik. Rá is kezdtek fütyülni a szegediek. A 14. percben viszont némi szenvedés árán, de megszerezte első találatát a Szeged Frimmel hétméterese révén. Ezután is elég egyoldalú volt a játék képe. Juan Carlos Pastor együttese teljesen megzavarodott és nem tudott mit kezdeni a kiváló védekezéssel és a remek kapusteljesítménnyel. Bombac, Bánhidi és Bodó valószínűleg életük leggyengébb mérkőzésüket játszották, mert egyikőjük sem talált be és a szlovén irány egymás után adta a rosszabbnál rosszabb labdákat a társainak. Az átlövők sem muzsikáltak jól, Garciandia és Stepancic önbizalom nélkül dobáltak a kapu mellé, fölé vagy éppen a kapusba. A túloldalt Lauge Schmid és Marguc volt elemében, mondhatni ők és Corrales kapus vitte a hátukon a csapatot. 

A félidei 7-20-as állás után már csak az lehetett a kérdés, hogy mennyivel ússza meg a Szeged ezt a vereséget. A szurkolás valamivel alábbhagyott, azonban az ultrák a második félidő felénél azt skandálták jogosan, hogy „Hol a csapatunk”? A bakonyi gárda ott folytatta a második félidőt, ahol az elsőt abbahagyta. Szinte minden támadásból gólt szereztek, az addig közepes teljesítményt nyújtó Remili is megmutatta, hogy miért a világ egyik legjobbja, Sőt Ligetvári Patriknak is volt néhány szép bombája. Sem Mikler, sem Alilovicban nem akadtak el a lövések, míg Corrales továbbra is ihlettet formában védett. A szegedi csapatot már az ág is húzta, hiszen az első félidő végén Sostaric komolynak tűnő sérülést szenvedett. A hazai társaságból talán Radivojevic, Mackovsek és Martins játékát lehetett kiemelni a harmatgyengén kézilabdázó csapatból, a többieknek nem ez volt életük meccse. Az utolsó tíz percre már lazábbra vette a Veszprém a figurát, nem akkora koncentrációval és odaadással védekezte, de így is megmaradt a 10, 11, 12 gólos előny. A Szeged is minden fajta tét nélkül támadott, szereztek is néhány látványos gólt. A vége 23-36 lett, erre aligha lesznek büszkék Bánhidi Bencéék. A lefújás után a szurkolók a vedd le a mezt rigmust kiabálták, természetesen szegedi részről. Ilics legénysége pedig megköszönte, hogy az a kevéske Veszprém szurkoló eljött erre a történelmi mérkőzésre. 

A visszavágóra nem sok kérdés maradt, maximum annyi, hogy mennyire tud tisztességesen helytállni Pastor együttese, illetve a Telekom Veszprém mennyire veszik félvállról a találkozót. Ugyanakkor a sportban bármi megtörténhet, de elég kevés az esély arra, hogy a Szeged jut a legjobb nyolc közé. 

Írta: Oláh Zalán